Cikkek

Ez a tekintélyt parancsoló megjelenésű, izmos termetű, szép kutya kiválóan teljesítő munkakutya, de családi barátként is megállja a helyét. Ajánlom ezt a cikket, ha épp olyan házőrzőt keres, ami mellett biztonságban érezheti családját, ugyanakkor a gyerekek is játszótársra találnak benne.

 

 

Mi köze a farkashoz? A németjuhász története

 

Bár minden kutyafajtát a farkasoktól eredeztetnek, de ennél a fajtánál látványos a hasonlóság, sőt, tenyésztése során sokáig ez volt a cél. A német juhászkutya ősei már a 7. században fellelhetők voltak a mostani Németország területén. Mivel elsődleges feladatuk a bárányok terelése, őrzése, valamint a juhász védelme volt, gazdáik igyekeztek a farkas jelleget örökítéssel is erősíteni.

 

Az általunk németjuhászként ismert kutyafajta azonban csak a 19. század óta létezik. Max von Stephanitz porosz lovaskapitány ekkor látta meg egy kiállításon a Hektor Linksrhein elnevezésű példányt és megvásárolta azt. Az erőteljes, intelligens munkakutyát átkeresztelte Horand von Grafrathra és vele kezdte meg a tenyésztést 1889-ben.

 

Max von Stephanitz elsődleges célja egy megbízható, hűséges, okos, bátor és kitartó szolgálati kutya kitenyésztése volt a hadsereg számára. 1899-ben barátjával és pár tehetős polgárral megalapították a fajtaszabványt mai napig diktáló Németjuhász Egyesületet (rövidítve SV). Az egyesület mottója az „Intelligencia és munkaképesség” volt, a szépség háttérbe szorult, habár a németjuhász külső adottságai alapján ma is az egyik legszebb kutyafajtának számít.

 

Az első sikereket az 1900-as évek elején érte el a fajta: 1907-ben szerepelt egy amerikai kutyakiállításon először, majd 1913-ban díjat is nyert az Egyesült Államokban. Innen a hírnév már igazán csak egy ugrás volt.

 

 

„Intelligencia és munkaképesség” – a sokoldalú németjuhász

 

Már évszázadokkal ezelőtt is magabiztos fellépése, kiállása és ébersége miatt alkalmazták a pásztorok ezt a fajtát. Kitartása és szaglása segítségével sikerrel eredt az elkóborolt juhok után és hamar a nyomukra akadt.

 

Kiváló őrző-, védőkutya, természetes számára, hogy a rábízott területet, jószágot vagy a családját és gazdáját megvédi. A jól nevelt, mentálisan erős fajtakutya nem megvesztegethető.

 

Szolgálati kutyaként a honvédelemnél, rendőrségnél és a határvédelemnél is alkalmazzák több más kutyafajtával együtt. Kitartása, nyomkövetése példaértékű, gondoljunk csak Kántorra, akinek életét megfilmesítették. Kivételes szaglása és a keresésben tanúsított terhelhetősége alapján gyakran vetik be a fajta képzett képviselőit mentőkutyaként vagy lavinamentőként is. Vakvezető kutyaként is elterjedt: gazdájához való lojalitása, intelligenciája, nagyfokú türelme folytán tökéletes segítő és társ válik belőle.

 

Mint a példák is mutatják, a németjuhász amolyan „mindenes” kutyának nevezhető a munkakutyák körében, hiszen alkalmazhatósági köre rendkívül széles. Ehhez hozzájárul eredendő dolgozni akarása és munkabírása is, amit a gazdának érdemes kamatoztatni.

 

 

Miért épp a németjuhász?

 

Mindennap igényli a munkát, a feladatokat, amiket kimagasló intelligenciája révén könnyedén old meg. Mozgásigénye nagy, ezért szüksége van a térre, de egy kert nem biztos, hogy kielégíti a szükségleteit, javasolt megdolgoztatni, sétálni, túrázni, akár futni vele. Természetesen rendkívül fontos a szocializációja, a kapcsolat és találkozás más kutyákkal, emberekkel, az iskoláztatás.

 

Gazdájához a végsőkig hűséges, „egygazdás” kutya. A család többi tagjával is engedelmes, kedves és ragaszkodó, a gyerekeknek jó játszótárs. Családját akár az élete árán is megvédi, de ha nem foglalkoztatják, azt hiszi büntetésben van. Ezért folyamatosan dolgoztatni kell, cserébe viszont kiegyensúlyozott, terhelhető, vidám családi kutyát mondhat magáénak, aki németjuhászt választ.